Genio y figura, hasta la sepultura

Feelmytrip

Madame, Mademoiselle, Monsieur Bonsoir !°

2010. április 27. - FeeLmyTriP

Furcsa volt. Nem is biztos, hogy ez a szó a helyes megfelelője annak, ami kavargott a fejemben. Kavargott ott minden, káosz volt. Felkorbácsoltam azt, amit nem akartam… Talán hazudok még magamnak is. Nagyon is akartam én ezt a káoszt. Vágytam rá, érezni akartam, ahogy elöntenek a gondolatok, amik olyan mélységekben vájnak majd a lelkembe, amire egy ideje szükségem lett volna. Mámoros volt, ahogy ebben a közegben haladtam és láttam a pontot, láttam az otthonom. Olyan volt, mint amikor esőben vezet az ember és idegőrlő csatát vív a természettel. Minden egyes törlésnél tiszta lappal indulsz, de a sebesség és a természet pillanatok alatt szennyezi be ezt a lapot. Így voltak az én gondolataim is. Láttam, tudtam hova kell megérkeznem, de mégsem voltam képes megtenni azt az utat, a sok kis aljas mellékszál a legnagyobb igyekezetem ellenére is könnyedén magával ragadott.
Így voltam Én egy lelakott szobában egy szál cigi, egy doboz sör és némi megáporodott bor társaságában. Nem vágytam másra, ki akartam szakadni a szürkeségből. Kint szirénát hallottam, nem egyet. Valakik bajban vannak, valakik kiléptek a mókuskerékből. Megy a nyüzsgés, teszik az emberek a dolgukat. Teszik már-már gépies, sablonos módon. Nem akartam látni, Ma nem. Csak Én vagyok és a gondolataim, ma megint találkozunk.
Vártam, nem szeretek, de most valahogy ez is ment. Feküdtem, egész kényelmes volt. Félhomály, ideális. A szirénák elhallgatnak, az emberek nyüzsgését sem hallom már. Úton vagyok. Csak haladok, semmi kirívó, semmi meghökkentő. Egy fát látok, érzem, hogy ez Ő lesz. Halk kopogást hallok, a pulzusom emelkedik. Jönnek… de én felkészültem, ma átverekszem magam rajtuk…
Időm sem volt eszmélni és elragadott, ezt elszúrtam… még nem vagyok kész, vágyom rá, de még nincs itt az ideje… cincálnak, vájnak, jól esik. Ezt akartam. Talán ez a baj. Le kell küzdenem a vágyam és talán egyszer elérem a célom, de ember vagyok, mit tehetnék… Végtelennek tűnt az érzés, de pillanatok alatt visszaértem. A zárban fordul a kulcs, nyílik az ajtó, harsány hangon szólítanak. Kinyitom szemem és túllépek… majd legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

https://feelmytrip.blog.hu/api/trackback/id/tr731954459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.